Pattanásig

Szemtől szembe állunk, a levegőben lóg a súlyos csönd. Bennünk pengeéles ki nem mondott jégcsap szavak gyülekeznek, hézagmentesen töltik fel soraikat. Lelkünkben megfeszült a húr, s mint felajzott íj vár a harcra. A dráma növekedni kezd, az égig szeretne érni, a felhőket veszi célba. Körülöttünk különös láthatatlan szikrák pattognak az egyre fokozódó feszültségtől, fagyos tekintetünk […]

Múlt és jelen

Kicsi lila pöttyök a fűben, szél simogatja, nap melegíti őket. Bátran ütötték át a még kemény hideg földet és mégis szerényen bújnak meg a bokrok alatt. Tele lesz napok alatt a kert velük. Alig várom, hogy lássam az egymásba kapaszkodó lila, kék, fehér kis csokrocskákat és érezzem az illatukat. Az ibolya illata visszarepít a vasárnap […]

Biztonságos hely

A világ körbevesz, megtart, mindenkit és mindent. Soha nem tudunk kilépni innen, akár élünk, akár halunk mi magunk is a világ része vagyunk. Életünk belefonódik a szövetébe, teszi mindenki a dolgát és mozgatjuk saját univerzumunkat. A világ apró szemcséiként összefonódunk vagy ütközünk, mint a kvantumok, egészet képezünk a részekből vagy szétválunk, darabokra esünk. Anyagot cserélünk, […]

Felejtés

Mennyit küzdünk, hogy ne jusson eszünkbe, nemhogy direkt, de véletlenül se. Ne legyen ott minden napunkban, éberen vagy álmunkban. Sok-sok elvesztegetett idő és erő a harcra. Eltenni a fényképeket, nem nézni az üzeneteket. Elajándékozni a könyveket, törölni a zenéket, amiket szeretett. A filmeket is kiszelektálni, fölösleges újra és újra sírva fakadni ugyanazoknál a jeleneteknél. Lépésről […]

Tánc

Suhanó szoknyák, libbenő szalagok, kristálycsillárok fényét visszaragyogó drágakövek követik egy valcer édes dallamát. Nézem a bált, nézem a nőket, csodás ruháikban, a férfiakat egyenes derékkal, tartják egymást, átkarolva, suhannak a padlón.A tánc, a tánc. Csak szépen lassan forgunk egymás körül, mindig egy picit közelebb. A szemünkkel tartjuk egymást. Lassú tánc, lassú tánc… S ha valami […]

Halványulás

Senkinek sem tetszik, ahogy a dolgok alakulnak velem, ezért javasolták a terápiát. Bár én nem találom olyan súlyosnak a helyzetet. Csak az történik, aminek történnie kell. Eredetileg nekem is voltak ambícióim sikerrel, szenvedéllyel kapcsolatban, mint mindenki másnak. Mostanra már annak is örülnék, ha nem veszíteném el a körvonalaimat. Állok a szupermarket előtt, megint egy kicsit […]

Találkozás Magánnyal

Látom hoztál kardot, kettőt is – nevet rám gúnyosan – Harcolni akarsz? Miért?Egy cigarettát sodort lassan, aztán rágyújtott egy gyertya tüzénél. Én csak álltam az ódon faajtóban, hallottam a szút percegni, akkora volt a csend.Szeretem, amiket az emberek kitalálnak – folytatta, mélyen leszívva a füstöt – például ez a dohány, a nyelvemen az aroma, aztán […]

Post nubile phoebus

Vajúdott még a vihar, kisebb-nagyobb villámokat szórva. Hol itt, hol ott villantak bele a reggel csendjébe. Egyik vakítóan lángolt a lassan teljesen elfeketedő ég előtt, másik csak finom narancsos tekergéssel jelezte jöttét a hatalmas fenyők mögött. Aztán egy pillanatra minden elcsendesedett, mintha megállt volna az idő, s a levegő nem hullámozta tovább a hangokat, majd […]

Fogadalom

Ha Újév, akkor fogadalom. Nem fogadom meg, hogy mit nem fogok tenni ebben az évben, s azt sem mit fogok tenni. Nincs akkora ereje ennek a napnak, nem hordozza az év háromszázhatvanöt napjának magvát, nem sarjadhat ebből az erőm. Bár nagyon nagy a kísértés, hogy megtervezzek előre mindent január másodikától, szilveszterig. Kicizelláljak minden napot. Ez […]

Angyalok és démonok

Most nem éjfélkor, hanem két órával előtte. Hallgatom a templom csendjét, a padban ülök, csukott szemmel a gyertyák fényét keresem belül. Nem a pislákolást, hanem a lobogást. Ha kinyitom a szemem csak egy-két valódi láng táncol előttem, a templomot ma már pár kapcsolóval fel lehet fényesíteni. A gyertya csak forma, izzók ülnek rajta, led-sorok és […]

Álom

Vele álmodtam. A kitudjaholvan valóságban theta hullámokon utaztunk együtt. Kértem és elhozta nekem Sandman, az álmok ember alakú Istene. Puha, aranyló álomport fújt rám, tele lett vele a szemem és a szám. Tüsszögtem kicsit, de a szemem lassan lecsukódott és már merültem is egy másik dimenzióba, egy másik valóságba. Agyam a dimenziókaput nyitogató szerkezet, amelyet […]

Csönd

A csöndnek is van színe. Napsugár sárgája olvad aranylón barnába, mint a folyékony méz. Mert hallgatni arany. Mégis azt mondják, nehéz dolog nem beszélni, a csönd súlya nyomja a mellkasunkat. Nagy próbatétel csak ülni egymás mellett és nem szólni. Nietzsche mondta, hogy az emberi evolúció akkor kapott gellert, amikor a homo sapiens megtanulta a beszédet. […]

Pillangó

Ülök a kicsit nedves padon és nézem a pillangót. Nem terveztem leülni, menni kellene, rohanni tovább, odaérni a Sparba zárás előtt. De miközben gyömöszöltem be a laptoptáskámba a Szondi-tesztet, Dixit kártyát, félig rágott zsömlém, kinyomtatott cikkeket, elemzendő rajzokat, a kezemre szállt ez a pillangó. Esőre állt az idő, egy félórával ezelőtt még esett, ahogyan kinéztem […]

Köd

Az orrom hegyéig sem látok reggel. Eltűnt a hegy, a templom tornya, megsemmisült a világ. Csak a vastag ködpaplan mindenhol. Kísértetkastélyban bolyongok, arcok, alakok bukkannak elő hirtelen s visszaolvadnak a ködbe újra. Egyetlen pillanatra kiszínesednek, amikor a közelembe érnek, de aztán újra beleszürkülnek a homályba. Futok tovább bele a semmibe, az ismeretlenbe. Az is eltűnt, […]

Vízenjárók

Átcsapnak fejem fölött a hullámok. Nincs több idő, ennyi van, a nap huszonnégy órája. Fordul a Földgolyó és vele együtt én is álomból ébredésbe, éjszakából a nappalokba. Érzem a mókuskerék forgását a lábam alatt, zavar a kattogása, valahol meglazulhatott egy csavar. De taposni kell tovább, nem állhat meg. Néha eszembe jut, hogy kiugorhatnék, egészen Baliig […]

Írni vagy olvasni

Írjak vagy olvassak? Befogadni vagy létrehozni? Ez mostanában a legnagyobb dilemmám.  Az olvasás egyszerűbb, kényelmesebb. Beleandalodom egy romantikus sztoriba, távoli helyekre utazhatok el vele, s egy csomó új dologról olvashatok. Igen ám, de nekem olvasási midlájf krízisem van.  Észrevettem, hogy öregszem. Már nem tudok olyan könnyen kapcsolatba lépni egy könyvvel és nem is tudom olyan […]

A lélek szabadsága

  Mondd mit tennél, ha bármi lehetnél? Repülnél szabadon vagy lógnál kábán láncokon? Katicabogarat, pillangót kergetnél vagy inkább préda lennél, befogott, preparált rovar egy fehér lapra tűzve? Táncolnál az esőben, forognál szédülten vagy kucorognál az eresz alatt a villámoktól rémülten? Hallgatnád az őszi erdőben a szelet, ahogyan a fák ágain fütyül, madarakkal kontrázva, fergeteges tapsra […]

Felolvasó

Ül a lábamnál, most éppen így esik jól neki, a fotelnek támasztott háttal, szemét lecsukva és hallgatja, ahogyan olvasok. Csak ketten, együtt, ebben a közösen összehurkolt, a világról leválasztott térben. Leválasztottuk magunkat a jelenről, ő a fülével, én a szememmel és a számmal. Mindketten ugyanabban a történetben vagyunk, valahol távol, valahol máshol, távol a valóságtól. […]

Borsószem királykisasszony

Alig aludtam az éjjel, törte valami a húsz derékalj és húsz vastag pehelydunna felett is gerinctájon valahol a lelkem. Borsószem Királykisasszonyként ébredni a valóságra nem vidám dolog. Szemhunyásnyit nem remélni, egy árva morzsát nem álmodni. S nappal sem jobb, ha ébren vagyok, akkor is megköveznek hozzám dobált szavak, kerékbe törnek a kritikák, a stressz kardja […]

Reményhez

Futok át a hídon a hajnali borzongásban. Kergetem az illúzióimat, miközben éppen felkel a nap a pesti oldalon. Rám ragyog a földiekkel játszó égi tünemény, aranyport szórva a vízre és a hegyre. Istenségnek látszik így a csalfa, vak remény. Én kerestem magamnak és mint védangyalomnak bókolok untalan. Mivé is lennék nélkületek, bájoló lágy trillák? Tarka képzetek, […]