Csönd

A csöndnek is van színe. Napsugár sárgája olvad aranylón barnába, mint a folyékony méz. Mert hallgatni arany. Mégis azt mondják, nehéz dolog nem beszélni, a csönd súlya nyomja a mellkasunkat. Nagy próbatétel csak ülni egymás mellett és nem szólni. Nietzsche mondta, hogy az emberi evolúció akkor kapott gellert, amikor a homo sapiens megtanulta a beszédet. […]

Pillangó

Ülök a kicsit nedves padon és nézem a pillangót. Nem terveztem leülni, menni kellene, rohanni tovább, odaérni a Sparba zárás előtt. De miközben gyömöszöltem be a laptoptáskámba a Szondi-tesztet, Dixit kártyát, félig rágott zsömlém, kinyomtatott cikkeket, elemzendő rajzokat, a kezemre szállt ez a pillangó. Esőre állt az idő, egy félórával ezelőtt még esett, ahogyan kinéztem […]

Köd

Az orrom hegyéig sem látok reggel. Eltűnt a hegy, a templom tornya, megsemmisült a világ. Csak a vastag ködpaplan mindenhol. Kísértetkastélyban bolyongok, arcok, alakok bukkannak elő hirtelen s visszaolvadnak a ködbe újra. Egyetlen pillanatra kiszínesednek, amikor a közelembe érnek, de aztán újra beleszürkülnek a homályba. Futok tovább bele a semmibe, az ismeretlenbe. Az is eltűnt, […]

Vízenjárók

Átcsapnak fejem fölött a hullámok. Nincs több idő, ennyi van, a nap huszonnégy órája. Fordul a Földgolyó és vele együtt én is álomból ébredésbe, éjszakából a nappalokba. Érzem a mókuskerék forgását a lábam alatt, zavar a kattogása, valahol meglazulhatott egy csavar. De taposni kell tovább, nem állhat meg. Néha eszembe jut, hogy kiugorhatnék, egészen Baliig […]

Írni vagy olvasni

Írjak vagy olvassak? Befogadni vagy létrehozni? Ez mostanában a legnagyobb dilemmám.  Az olvasás egyszerűbb, kényelmesebb. Beleandalodom egy romantikus sztoriba, távoli helyekre utazhatok el vele, s egy csomó új dologról olvashatok. Igen ám, de nekem olvasási midlájf krízisem van.  Észrevettem, hogy öregszem. Már nem tudok olyan könnyen kapcsolatba lépni egy könyvvel és nem is tudom olyan […]

A lélek szabadsága

  Mondd mit tennél, ha bármi lehetnél? Repülnél szabadon vagy lógnál kábán láncokon? Katicabogarat, pillangót kergetnél vagy inkább préda lennél, befogott, preparált rovar egy fehér lapra tűzve? Táncolnál az esőben, forognál szédülten vagy kucorognál az eresz alatt a villámoktól rémülten? Hallgatnád az őszi erdőben a szelet, ahogyan a fák ágain fütyül, madarakkal kontrázva, fergeteges tapsra […]

Felolvasó

Ül a lábamnál, most éppen így esik jól neki, a fotelnek támasztott háttal, szemét lecsukva és hallgatja, ahogyan olvasok. Csak ketten, együtt, ebben a közösen összehurkolt, a világról leválasztott térben. Leválasztottuk magunkat a jelenről, ő a fülével, én a szememmel és a számmal. Mindketten ugyanabban a történetben vagyunk, valahol távol, valahol máshol, távol a valóságtól. […]

Borsószem királykisasszony

Alig aludtam az éjjel, törte valami a húsz derékalj és húsz vastag pehelydunna felett is gerinctájon valahol a lelkem. Borsószem Királykisasszonyként ébredni a valóságra nem vidám dolog. Szemhunyásnyit nem remélni, egy árva morzsát nem álmodni. S nappal sem jobb, ha ébren vagyok, akkor is megköveznek hozzám dobált szavak, kerékbe törnek a kritikák, a stressz kardja […]

Reményhez

Futok át a hídon a hajnali borzongásban. Kergetem az illúzióimat, miközben éppen felkel a nap a pesti oldalon. Rám ragyog a földiekkel játszó égi tünemény, aranyport szórva a vízre és a hegyre. Istenségnek látszik így a csalfa, vak remény. Én kerestem magamnak és mint védangyalomnak bókolok untalan. Mivé is lennék nélkületek, bájoló lágy trillák? Tarka képzetek, […]

Szélmalomharc

Milyen lehet két karral négy kar ellen harcolni, dárdával szélmalomra támadni. Küzdeni a lapátokkal, felemelve az égbe, majd lefelé fordulva a földre dobva újra és újra. A szélmalmot óriásnak látva és inkább forogni végtelen, mint a harcot feladva. Nekünk feketeöves szélmalomharcosoknak példaképünk, a Búsképú lovag, kinek testét páncél védi, de szíve átragyog rajta. Igazi lovag […]

Készülünk a télre

Kinn ömlik az eső, mossa be a nyarat a földbe. Jól teszi, mert az új nyárnak ebből kell majd kikelnie. S addig pihenhet az őszi avar és a hó vastag dunyhája alatt. Én meg kifényesíteném a bakancsom, mert kicsit elhalványodott a gardób mélyén, most meg ő lesz a legjobb barát, aki átvisz majd a tócsákon […]

Szertartásaink

Szereted. Szeretem. Vettem otthonra kapszulást, kotyogóst és még egy Francis Francis-t is. A kotyogóst sajnos leégetem félévente. Darálok, bekészítek, felteszem, aztán elfelejtem. Biztos, ami biztos legyen otthon három kávéfőző. Kávéval indul a nap. Kell az illat, az íz a futás előtt. Rituálé, szertartás. Hétköznapi varázslás. Mert akárhogy nem lehet.  Ha kávészertartás van, akkor adjuk meg […]

Emlékezés

Ülök a szellőhűvös teraszon egy novellát írok és ahogy szaporodnak a sorok, megidéződnek a gyerekkori nyarak, a hajdanvolt-mamárseholsincs kezek puha érintése, a készülő rétes illata, a kedves hang, ahogyan már sosem fog elhangzani a nevem ebben az életben. Emlékek bújnak elő és körbe fognak, elandalítanak. Mindannyian dédelgetünk megismételhetetlen perceket. Őrzünk valahol a lelkünkben egy ízt, […]

Beszélj!

Ott ül velem szemben és egyetlen szót sem szól. Arra kér beszéljek hozzá. Szépen formált szavakat, mondatokat kér. Csak lehunyt szemmel hallgatni szeretne, mondja, hogy elringassam és nyugalomra leljen benn. Amikor én beszélek hozzá, elhallgatnak az őbenne lévő szavak, amelyek bántják és szétmállasztják a lelkét belül. Sosem mondja ki őket, de a ki nem mondott […]

A rumináció ártalmai

„Élet és halál között létezik egy könyvtár. Ebben a könyvtárban pedig végtelen mennyiségű kötet sorakozik. Mindegyik egy-egy lehetőség arra, hogy kipróbáld, hogyan élhetted volna másképp az életedet. Hogy megtudhasd, mi lenne más, ha másként döntesz… Vajon másképp tennél-e bármit, ha lehetőséged adódna arra, hogy visszavond rossz döntéseidet?” – Matt Haig –   Időutazás igenis létezik. […]

Mi is az a biblioterápia?

„A megfelelő történet a megfelelő időben olyan, mint a nyíl, mely szíven üt. Képes megtalálni és megragadni az olvasóban (vagy a hallgatóban) rejtőző dolgokat, a titkos sérelmet, vagy dühöt, vagy a várakozó, fájdalmasan felszínre kívánkozó szükségletet.” – mondta Bruce Colville, a biblioterápiával foglalkozó egyik írásában. Mi is az a biblioterápia? Az első félreértés az szokott […]

Ghosting

A misztikus romantikus filmek alfája és omegája az 1990-ben bemutatott Ghost. Annak idején dobogó szívvel néztük Patrick Swayze-t, akinél jóképűbb szellemet el sem tudtunk képzelni. Ha csak meghallottuk az Unchained Melody-t már gördültek ki a könnycseppek. Csodálatos. A ghost romantika azonban mostanra gyalázatos véget ért.  Ha napjainkban azt mondjuk valakire, hogy ghost, legyen az férfi […]

Az extrovertált ember

Érdekes jelenség, hogy bár napjaink világa inkább az extrovertáltaknak van kitalálva, mégis nagyságrendekkel több cikk szól az introvertáltakról. Még érdekesebb, hogy vannak nyilvánvalóan inkább extrovertált emberek, akik azt bizonygatják, hogy ők valójában introvertáltak. Mintha trendi lenne intrónak lenni.  Először is azt kell leszögeznünk, hogy az extroverzió és introverzió nem kategória, hanem egy skála két pólusa. […]

Introvertált vagyok

Merész dolog egy gyönyörű napfényes nyári napon az introverzióról írni, de az elmúlt napok történései megerősítettek abban, hogy nem halogathatom tovább. Fontos, hogy tisztába tegyük mit is jelent introvertáltnak lenni.  Először is azt kell leszögeznünk hogy az extroverzió és introverzió nem kategória, hanem egy skála két pólusa. Minden ember rendelkezik ezen a skálán belül egy […]

Jó az álmodozás…

“Ábrándozás az élet megrontója mely kancsalul festett egekbe néz.” (Vörösmarty Mihály) Minden tiszteletem Vörösmarty Mihálynak, de vitatkoznék.  Ti szoktatok álmodozni, ábrándozni? Igen? Nagyon helyes.  Nem? Tessék elkezdeni és rászokni.  Sokféleképpen álmodozhatunk, ábrándozhatunk. Vannak felületesebb „gondolatbolyongások”, vannak komplexebb fantáziamegjelenítések, vannak a „vágymodellezések” és vannak kifejezetten terápiás relaxációs imaginációs gyakorlatok és még sok-sok más mód. Ezek a […]