Mélység

Egyik kőről a másikra lépked. Könnyedén táncol a vizek felett, az állandóan mozgásban lévő hullámzó tengeren. Nem is néz le, lehunyt szemmel, befelé figyel. Hallgat a megérzéseire, lelkéből jövő szavak rezdülésére. Ő maga a költészet, a megtestesült képzelet. Ő a Kelyhek Királynője, a Költészet Angyala, a Múzsa vagy Szaraszvati maga.…

Olvass továbbMélység

Múlt és jelen

Kicsi lila pöttyök a fűben, szél simogatja, nap melegíti őket. Bátran ütötték át a még kemény hideg földet és mégis szerényen bújnak meg a bokrok alatt. Tele lesz napok alatt a kert velük. Alig várom, hogy lássam az egymásba kapaszkodó lila, kék, fehér kis csokrocskákat és érezzem az illatukat. Az…

Olvass továbbMúlt és jelen

Biztonságos hely

A világ körbevesz, megtart, mindenkit és mindent. Soha nem tudunk kilépni innen, akár élünk, akár halunk mi magunk is a világ része vagyunk. Életünk belefonódik a szövetébe, teszi mindenki a dolgát és mozgatjuk saját univerzumunkat. A világ apró szemcséiként összefonódunk vagy ütközünk, mint a kvantumok, egészet képezünk a részekből vagy…

Olvass továbbBiztonságos hely

Felejtés

Mennyit küzdünk, hogy ne jusson eszünkbe, nemhogy direkt, de véletlenül se. Ne legyen ott minden napunkban, éberen vagy álmunkban. Sok-sok elvesztegetett idő és erő a harcra.Eltenni a fényképeket, nem nézni az üzeneteket. Elajándékozni a könyveket, törölni a zenéket, amiket szeretett. A filmeket is kiszelektálni, fölösleges újra és újra sírva fakadni…

Olvass továbbFelejtés

Halványulás

Senkinek sem tetszik, ahogy a dolgok alakulnak velem, ezért javasolták a terápiát. Bár én nem találom olyan súlyosnak a helyzetet. Csak az történik, aminek történnie kell.Eredetileg nekem is voltak ambícióim sikerrel, szenvedéllyel kapcsolatban, mint mindenki másnak. Mostanra már annak is örülnék, ha nem veszíteném el a körvonalaimat.Állok a szupermarket előtt,…

Olvass továbbHalványulás

Angyalok és démonok

Most nem éjfélkor, hanem két órával előtte. Hallgatom a templom csendjét, a padban ülök, csukott szemmel a gyertyák fényét keresem belül. Nem a pislákolást, hanem a lobogást. Ha kinyitom a szemem csak egy-két valódi láng táncol előttem, a templomot ma már pár kapcsolóval fel lehet fényesíteni. A gyertya csak forma,…

Olvass továbbAngyalok és démonok

Álom

Vele álmodtam. A kitudjaholvan valóságban theta hullámokon utaztunk együtt. Kértem és elhozta nekem Sandman, az álmok ember alakú Istene. Puha, aranyló álomport fújt rám, tele lett vele a szemem és a szám. Tüsszögtem kicsit, de a szemem lassan lecsukódott és már merültem is egy másik dimenzióba, egy másik valóságba.Agyam a…

Olvass továbbÁlom

Csönd

A csöndnek is van színe. Napsugár sárgája olvad aranylón barnába, mint a folyékony méz. Mert hallgatni arany. Mégis azt mondják, nehéz dolog nem beszélni, a csönd súlya nyomja a mellkasunkat. Nagy próbatétel csak ülni egymás mellett és nem szólni. Nietzsche mondta, hogy az emberi evolúció akkor kapott gellert, amikor a…

Olvass továbbCsönd

Pillangó

Ülök a kicsit nedves padon és nézem a pillangót. Nem terveztem leülni, menni kellene, rohanni tovább, odaérni a Sparba zárás előtt. De miközben gyömöszöltem be a laptoptáskámba a Szondi-tesztet, Dixit kártyát, félig rágott zsömlém, kinyomtatott cikkeket, elemzendő rajzokat, a kezemre szállt ez a pillangó. Esőre állt az idő, egy félórával…

Olvass továbbPillangó

Köd

Az orrom hegyéig sem látok reggel. Eltűnt a hegy, a templom tornya, megsemmisült a világ. Csak a vastag ködpaplan mindenhol. Kísértetkastélyban bolyongok, arcok, alakok bukkannak elő hirtelen s visszaolvadnak a ködbe újra. Egyetlen pillanatra kiszínesednek, amikor a közelembe érnek, de aztán újra beleszürkülnek a homályba. Futok tovább bele a semmibe,…

Olvass továbbKöd