Jó az álmodozás…

“Ábrándozás az élet megrontója mely kancsalul festett egekbe néz.” (Vörösmarty Mihály)

Minden tiszteletem Vörösmarty Mihálynak, de vitatkoznék. 

Ti szoktatok álmodozni, ábrándozni? Igen? Nagyon helyes. 

Nem? Tessék elkezdeni és rászokni. 

Sokféleképpen álmodozhatunk, ábrándozhatunk. Vannak felületesebb „gondolatbolyongások”, vannak komplexebb fantáziamegjelenítések, vannak a „vágymodellezések” és vannak kifejezetten terápiás relaxációs imaginációs gyakorlatok és még sok-sok más mód. Ezek a módok leginkább abban különböznek, hogy mennyire kontrollált, irányított az álmodozás tevékenysége és mennyire van távol avagy közel a tudattalanunkhoz. Mindegyik fajta ábrándozás más és más célra jó, másképpen járul hozzá az épülésünkhöz.

Nézzük csak, mi történik akkor, ha “magunkban vagyunk”. 

Magunkban lenni azt jelenti, hogy éppen nem beszélgetünk senkivel, nem tartunk előadást, nem nézzük a TV-t, hallgatjuk a rádiót stb. Persze, néha akkor is elkalandozik a figyelmünk, ha valamelyik előző tevékenységben vagyunk, de azt ugye azért nem illik, és másodpercek után “visszatérünk”. 

Magunkban lenni azt jelenti, hogy a figyelmünk, pszichés energiánk saját magunkra irányul. Itt álljunk megy egy pillanatra, és mindenki gondolkodjon el rajta, mekkora kincs ez valójában. A pszichés energiánkat csak saját magunkra használhatjuk! S erre módunk van, akkor ha sorban állunk a szupermarketben, ha a dugóban ülünk a kocsinkban, ha várakozunk valakire, valamire stb. stb. Mindenki panaszkodik, hogy nincs elég ideje, használjuk hát fel minden pillanatot, ami a rendelkezésünkre áll. S főleg olyan lehetőséget, amikor egy kicsit magunkra, csakis magunkra figyelhetünk.

Amikor “magunkban vagyunk”, kétféle állapotba kerülhet a tudatunk, attól függően mi történik a figyelmünkkel:
– pszichés entrópia
– álmodozás, fantáziálás, álmodozás

álmodozás

Mi az a pszichés entrópia? 

A pszichés vagy lelki entrópia nem más, mint a pszichikai rendetlenség. A pszichikai rendetlenség azt jelenti, hogy nem mi irányítjuk a gondolatainkat, hanem mindenféle gondolatdarabkák törnek be a tudatunkba, amik erre-arra sodorják a figyelmünket. Sajnos ráadásul ezek a gondolatfoszlányok leggyakrabban úgynevezett negatív gondolatok. Mindenkinek vannak rossz gondolatai. Nekünk, a szüleinknek, a házastársunknak, a szomszédnak, legfeljebb sosem beszélünk róla. Mindenkinek megfordul a fejében néha, hogy „kövér vagyok“, „ezt nem tudom megcsinálni“, „én nem vagyok ehhez elég okos“, „nem kellek senkinek“ stb. 

Többnyire ezek a bennünk keletkező gondolatok önbizalomhiányból fakadnak és semmilyen valóságalapjuk sincs. Sok esetben hajlamosak vagyunk magunkat, tulajdonságainkat és képességeinket szigorúbb szemmel nézni, mint másokét. De ezek a gondolatok normálisak, mindenkinek a fejében felbukkannak időnként. 

A baj akkor van, amikor ezek a negatív gondolatok egyre gyakrabban törnek be a gondolkodásunkba, állandósulnak a fejünkben és elkezdünk hinni nekik. Egy idő után már tényleg csúnyának, butának és tehetségtelennek érezzük magunkat, azonosulunk a gondolattal. Ezért nem szabad hagyni, hogy a pszichés entrópia eluralkodjon a tudatunkon, amikor “magunkban vagyunk”.

Sokkal jobb elfoglaltság a tudatunknak, ha álmodozni kezdünk. Az álmodozás – ellentétben a pszichés entrópiára jellemző negativitással – kifejezetten pozitív. Nem sok embert ismerek, aki arról álmodozik, hogy rossz dolgok következzenek be. “Holnaptól még butább/kövérebb stb. szeretnék lenni!” Ilyen ábrándozásról nem nagyon hallottam még. 

Az álmodozás pont arról szól, hogy hogyan éreznénk magunkat jobban, milyen élethelyzetre, tulajdonságra vágyunk, amit szeretnénk elérni. 

S az ábrándozás lehet mesebeli is akár. Nem tompítják korlátok, kiszakadhatunk a mindennapokból, akár csak egy pár percre is és elkezdünk tervezni egy másfajta világot magunknak. Ami aztán vagy megvalósul, vagy nem, részben, egészben, rajtunk és a körülményeken múlik. Nem is az a lényeg, mennyi valósul meg, hiszen van olyan, hogy egyik nap még ezt álmodjuk magunknak másik nap meg azt. A lényeg magán a képzeleti tevékenységen van, ami egy pozitív lélekállapotot hoz létre, szemben a pszichés entrópia által létrehozott negatív lelki állapottal. 

A pozitív hatás nem függ attól, hogy csak felületes kis “gondolatbolyongások” vagy komoly “vágymodellezés” folyik, bármilyen szintű, nagyságú, kontrolláltságú a “merengés” jó hatással lesz a lelkünkre.

Egy hozzászólás már van

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Menü bezárása