A szív felemelkedése

Olyan jó lenne, ha kivehetném a szívemet a mellkasomból. Benne maradhatna az összes érzés, fájdalom és öröm. Egy fehér gyolcsba csomagolnám előbb, meg kell védeni, hogy nehogy sérülések érjék. Mielőtt teljesen beburkolnám, gyógyírrel előbb be is kenegetném, hogy azok a sebek, amik most rajta vannak, azok is begyógyuljanak. A tiszta…

Olvass továbbA szív felemelkedése

Helyemen vagyok

Ha azt szeretném érezni, hogy jó helyen vagyok, akkor elkezdek csinálni valamit, amiről azt gondolom létrehoz valamit. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Elég ha hazahozom a piacról a gondosan kiválogatott árukat. Letörlöm a párkányt, a tálat odateszem rá, az árnyékba, hogy ne barnuljon túl gyorsan a barack, feszes maradjon, mint…

Olvass továbbHelyemen vagyok

Tánc és az Istenek

Táncolnak az ujjaik, a fejük és testük minden porcikája, még a szemük is. Jó és rossz harcáról szólnak, egyetlen szó nélkül, csak a testük és annak minden része mozog, mégis értjük. Figyelem, ahogyan az ujjperceiket mozdítják, finoman hangolva a távolságot, a mozdulat sebességét. Nem egyformán mozognak az ujjaik. Miközben a…

Olvass továbbTánc és az Istenek

Létezés

Próbáljuk elképzelni a végtelenséget, amikor nem kezdődik valami valahol és valamikor és nem is végződik semmikor és sehol. Nem könnyű, hiszen emberi létezésünkben mindennek van kezdete és vége. Elkezdünk egy napot, egy iskolát, írni egy cikket és aztán befejezzük. A napot, az iskolát, a cikket. Kisebb vagy nagyobb történések, de…

Olvass továbbLétezés

Léggömb

Könnyed lebegés, a földről felemelő érzés. Kívül színes, belül tágas, levegős. Nem érint az utca pora, eldobott szemét mocska. Fentről szemlélem a nyüzsgést, nagy léptekkel menést, óvatos botorkálást, táncos léptekkel haladást. Elszakadok, szárnyalok, talán visszajönni sem akarok. Madarak repülnek el mellettem, kicselezem a csőrüket, nehogy kipukkasszanak. Aztán felhők vesznek körül,…

Olvass továbbLéggömb

Donna Vento

Álmodtam tegnap éjjel. Ott volt velem. Olyan volt a csókja, mint az olvadó vaj és az ölelése is olyan puha volt, mintha egy meleg takaró venne körbe vagy egy habos felhő emelne magasra. Alig értettem, amit suttog, úgy hangzott, mint a nevem, csak egészen picire összehajtogatva. Messziről hajolt le hozzám,…

Olvass továbbDonna Vento

Az élet fonala

Hogy van az, hogy egy-egy szép, boldog, tartalmas pillanat, perc, óra elég értelmet tud adni az életemnek és elég erőt a lelkemnek? Mint egy akkumulátorból feltöltődöm és teszem a dolgom, szívből, lélekből. Ezekkel a röpke örömfoszlányokkal befoltozom a jelent, amikor a múlt bánata újra és újra kiszakítja életem szövetét. Néha…

Olvass továbbAz élet fonala

Illúzió

Ő, aki olyan kitartó volt, sokáig kereste a tökéleteset. Webshopok százaiban kutatott. Meglátogatta az összes boltot, amit az ismerősök ajánlottak. Ha külföldre utazott, ott is bekukkantott minden üzletbe, ahol kapható volt. A legígéretesebbeket meg is vette azonnal. Több száz illúziót vásárolt az évek alatt.Voltak, amik törékenyek voltak és a szeme…

Olvass továbbIllúzió

Egyensúly

Életed peremére szorulva billegek egy deszkán, kitartóan egyensúlyozva a szakadék, a mélységben rohanó mindennapok felett. Keresem a fogódzkodókat, hogy egyik pallóról a másikra léphessek és hozzád közelebb érhessek. Van, amikor a deszkák helyett lengőhíd fogad, eső- és könnyáztatta sodronyát markolva, imbolyogva, de bátran akár át is szaladhatok rajta, a túloldalra…

Olvass továbbEgyensúly

Est

Mintha szárnya nőtt volna, úgy repült el a nap. Csak az esti derengést hagyta hátra, csipkét rajzolva a teraszajtóra. Kigyulladtak a színes kis lampionok, miután egész nap magukba szívták a napfényt és eltárolták éjszakára a napelembe. Mindennek kicsit tompább lett a színe, a virágok is belesápadtak lassan az éjszakába. Eltűntek…

Olvass továbbEst