Helyemen vagyok

Ha azt szeretném érezni, hogy jó helyen vagyok, akkor elkezdek csinálni valamit, amiről azt gondolom létrehoz valamit. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Elég ha hazahozom a piacról a gondosan kiválogatott árukat. Letörlöm a párkányt, a tálat odateszem rá, az árnyékba, hogy ne barnuljon túl gyorsan a barack, feszes maradjon, mint…

Olvass továbbHelyemen vagyok

Léggömb

Könnyed lebegés, a földről felemelő érzés. Kívül színes, belül tágas, levegős. Nem érint az utca pora, eldobott szemét mocska. Fentről szemlélem a nyüzsgést, nagy léptekkel menést, óvatos botorkálást, táncos léptekkel haladást. Elszakadok, szárnyalok, talán visszajönni sem akarok. Madarak repülnek el mellettem, kicselezem a csőrüket, nehogy kipukkasszanak. Aztán felhők vesznek körül,…

Olvass továbbLéggömb

Illúzió

Ő, aki olyan kitartó volt, sokáig kereste a tökéleteset. Webshopok százaiban kutatott. Meglátogatta az összes boltot, amit az ismerősök ajánlottak. Ha külföldre utazott, ott is bekukkantott minden üzletbe, ahol kapható volt. A legígéretesebbeket meg is vette azonnal. Több száz illúziót vásárolt az évek alatt.Voltak, amik törékenyek voltak és a szeme…

Olvass továbbIllúzió

Pattanásig

Szemtől szembe állunk, a levegőben lóg a súlyos csönd. Bennünk pengeéles ki nem mondott jégcsap szavak gyülekeznek, hézagmentesen töltik fel soraikat. Lelkünkben megfeszült a húr, s mint felajzott íj vár a harcra. A dráma növekedni kezd, az égig szeretne érni, a felhőket veszi célba. Körülöttünk különös láthatatlan szikrák pattognak az…

Olvass továbbPattanásig

Tánc

Suhanó szoknyák, libbenő szalagok, kristálycsillárok fényét visszaragyogó drágakövek követik egy valcer édes dallamát. Nézem a bált, nézem a nőket, csodás ruháikban, a férfiakat egyenes derékkal, tartják egymást, átkarolva, suhannak a padlón.A tánc, a tánc. Csak szépen lassan forgunk egymás körül, mindig egy picit közelebb. A szemünkkel tartjuk egymást. Lassú tánc,…

Olvass továbbTánc

Post nubile phoebus

Vajúdott még a vihar, kisebb-nagyobb villámokat szórva. Hol itt, hol ott villantak bele a reggel csendjébe. Egyik vakítóan lángolt a lassan teljesen elfeketedő ég előtt, másik csak finom narancsos tekergéssel jelezte jöttét a hatalmas fenyők mögött. Aztán egy pillanatra minden elcsendesedett, mintha megállt volna az idő, s a levegő nem…

Olvass továbbPost nubile phoebus

Fogadalom

Ha Újév, akkor fogadalom. Nem fogadom meg, hogy mit nem fogok tenni ebben az évben, s azt sem mit fogok tenni. Nincs akkora ereje ennek a napnak, nem hordozza az év háromszázhatvanöt napjának magvát, nem sarjadhat ebből az erőm. Bár nagyon nagy a kísértés, hogy megtervezzek előre mindent január másodikától,…

Olvass továbbFogadalom

Angyalok és démonok

Most nem éjfélkor, hanem két órával előtte. Hallgatom a templom csendjét, a padban ülök, csukott szemmel a gyertyák fényét keresem belül. Nem a pislákolást, hanem a lobogást. Ha kinyitom a szemem csak egy-két valódi láng táncol előttem, a templomot ma már pár kapcsolóval fel lehet fényesíteni. A gyertya csak forma,…

Olvass továbbAngyalok és démonok

Álom

Vele álmodtam. A kitudjaholvan valóságban theta hullámokon utaztunk együtt. Kértem és elhozta nekem Sandman, az álmok ember alakú Istene. Puha, aranyló álomport fújt rám, tele lett vele a szemem és a szám. Tüsszögtem kicsit, de a szemem lassan lecsukódott és már merültem is egy másik dimenzióba, egy másik valóságba.Agyam a…

Olvass továbbÁlom

Csönd

A csöndnek is van színe. Napsugár sárgája olvad aranylón barnába, mint a folyékony méz. Mert hallgatni arany. Mégis azt mondják, nehéz dolog nem beszélni, a csönd súlya nyomja a mellkasunkat. Nagy próbatétel csak ülni egymás mellett és nem szólni. Nietzsche mondta, hogy az emberi evolúció akkor kapott gellert, amikor a…

Olvass továbbCsönd