Készülünk a télre

Kinn ömlik az eső, mossa be a nyarat a földbe. Jól teszi, mert az új nyárnak ebből kell majd kikelnie. S addig pihenhet az őszi avar és a hó vastag dunyhája alatt. Én meg kifényesíteném a bakancsom, mert kicsit elhalványodott a gardób mélyén, most meg ő lesz a legjobb barát,…

Olvass továbbKészülünk a télre

Szertartásaink

Szereted. Szeretem. Vettem otthonra kapszulást, kotyogóst és még egy Francis Francis-t is. A kotyogóst sajnos leégetem félévente. Darálok, bekészítek, felteszem, aztán elfelejtem. Biztos, ami biztos legyen otthon három kávéfőző. Kávéval indul a nap. Kell az illat, az íz a futás előtt. Rituálé, szertartás. Hétköznapi varázslás. Mert akárhogy nem lehet.  Ha…

Olvass továbbSzertartásaink

Emlékezés

Ülök a szellőhűvös teraszon egy novellát írok és ahogy szaporodnak a sorok, megidéződnek a gyerekkori nyarak, a hajdanvolt-mamárseholsincs kezek puha érintése, a készülő rétes illata, a kedves hang, ahogyan már sosem fog elhangzani a nevem ebben az életben. Emlékek bújnak elő és körbe fognak, elandalítanak. Mindannyian dédelgetünk megismételhetetlen perceket. Őrzünk…

Olvass továbbEmlékezés

Beszélj!

Ott ül velem szemben és egyetlen szót sem szól. Arra kér beszéljek hozzá. Szépen formált szavakat, mondatokat kér. Csak lehunyt szemmel hallgatni szeretne, mondja, hogy elringassam és nyugalomra leljen benn. Amikor én beszélek hozzá, elhallgatnak az őbenne lévő szavak, amelyek bántják és szétmállasztják a lelkét belül. Sosem mondja ki őket,…

Olvass továbbBeszélj!