Időgazdálkodás

Annyiszor mondták már nekem: „Csak tudnám, hogy csinálod?” S annyiszor megkérdezték már: „Hogyan van ennyi mindenre időd?” Na – gondoltam – tényleg, az idővel való gazdálkodás úgy tűnik egy fontos és érdekes téma.

Hogyan is lehetünk Időzsonglőrök?

A Prédikátor könyvében olvashatjuk ezt a mondatot: “Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak”. Ez a harmadik fejezet első mondata és aztán példamondatokban olvashatjuk, hogy ideje van a munkának, a pihenésnek, a szórakozásnak.

S máris látom a szkeptikus arcokat, hogy könnyű ilyet mondani, de a gyerek, család, munka, háztartás stb.  Én mégis azt ajánlom, tekintsük ezt a mondatot axiómának az időről való beszélgetésünkben.

“Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak”.

Prédikátorok könyve

Időgazdálkodás, bár ez a cím, de én nem szeretem sem a gazdálkodás, sem az időmenedzsment fogalmakat, mert abból mindjárt következik is, hogy az idő egy olyan dolog, ami valahol problémás, hiszen gazdálkodni kell vele. Sok könyvet, cikket olvashattok előadások szólnak arról, hogy hogyan menedzseljétek az időtöket. Én is tanultam mindenféle módszert a különböző iskolákban, tanfolyamokon. Most viszont inkább a pszichológus sapkámat venném fel és arról szeretnék írni, hogyan gondolkodhatunk úgy az időről, hogy az a lehető legkevésbé tűnjön problémásnak és ne is igényeljen kőkemény menedzsmentet.

Gondolkodtam az időről. Először arra jöttem rá, hogy bár egy óra az mindig hatvan perc, de van, amikor elrohan az a perc s van, amikor csak vánszorog. Persze, jó lenne feltalálni egy olyan szerkezetet, amivel megoldható az idő nyújtása azokra a tevékenységekre, amiket szeretünk csinálni. S ezzel párhuzamosan az „időösszenyomó” szerkezet, amit az unalmas tevékenységek esetén alkalmaznék. 

Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de én nem szeretem a megbeszéléseket. Ezeket szívesen begyorsítanám. Az lenne tehát jó, ha az idő nem lineárisan telne. Semmiféle szerkentyűről nem tudok, amivel nemlineárissá tudnám tenni, s ennek – az ezer másik ok mellett – az az oka, hogy mindenki más módon befolyásolná az idő linearitását, hiszen mindenkinek más a kellemes és más az unalmas tevékenység. 

Van például olyan kolléga is biztos, aki imádja a megbeszéléseket, én meg, ahogyan mondtam, nem. Ő nyújtaná ezt az időszakaszt én meg összenyomnám, abból pedig ugye nem jöhet ki semmi jó. S ebből következik az, hogy akkor egyénileg kell megoldani a nemlinearitást, az viszont lehetséges. 

Azt az érzetet kell előidézni, hogy amit szeretünk arra van elegendő időnk, s amit nem szeretünk, azzal kevés időt kell töltenünk.

időgazdálkodás

Pszichológia tanulmányaim közben ismerkedtem meg az átkeretezés fogalmával. Mit is jelent az átkeretezés és hogyan segít? 

Az átkeretezés azt jelenti, hogy valaminek a megítélésében eltérünk az eddigi sémánktól és egy más nézőpontból nézünk rá. Hogyan jön ez az időgazdálkodáshoz? 

A tevékenységeinket kategorizáljuk. Egyik tevékenység munka, kötelesség, másik tevékenység szórakozás, megint másik pihenés. Ha ezeket a kategóriákat az általános sztereotípiák alapján határozzuk meg, akkor azt érezhetjük, hogy szinte csak munkával, kötelességgel telik a napunk és az a szubjektív érzetünk támad, hogy nem marad elég időnk pihenésre, szórakozásra. S ekkor jön az átkeretezés. 

Ha a munkánkat úgy tekintjünk, mint hobbi, vagyis kedvelt időtöltés, ha edzésre úgy megyünk el, hogy a szellemi munkát pihenjük ki aktív testmozgással, ha a gyerekünkkel közös tanulásba játékokat viszünk, akkor a sztereotíp beidegződéseink máris eltűnnek. Hiszen akkor munka közben akár, urambocsá’, szórakozhatunk is, edzés közben pihenünk, s a gyerekünkkel való tanulás is lehet játékos időtöltés. S bár elfáradunk a nap végére, de úgy érezhetjük, jól telt a napunk, maradt idő mindenre. Munkára, pihenésre, szórakozásra.

Van még egy másik módszer is, amivel csökkenthetjük a kevés idő gondját. Van egy kedvenc mondatom is Einstein-től: “A várakozás egy lehetőség a gondolkodásra”. Mennyit bosszankodunk, hogy a drága időnk mindenféle várakozással telik el. Amióta létezik elektronikus könyvolvasó és az iPhone-omon Kindle alkalmazás is van (és ezek az eszközök a 3G-n és a wifin  keresztül még szinkronizálódnak is) azóta egy alternatív mondásom született: “a várakozás alkalom az olvasásra”. Amikor sorban állok, szupermarketben, postán, bankban, hivatalban, én mindig olvasok a telefonomon, de olvasok, ha várok valakire, s előbb érkezem, esetleg ő késik. Így nem azt érzem, hogy a várakozás az időmet rabolja, hanem azt, hogy olyankor egyik kedvenc időtöltésemnek az olvasásnak hódolhatok. S ha valaki nem szeret ennyire olvasni, mint én, akkor van sok más tevékenység, amit várakozás közben lehet csinálni.

“A várakozás egy lehetőség a gondolkodásra”.  

Einstein

A Harry Potterben is találtam egy jó ötletet. Aki látta a filmet vagy olvasta a könyvet, az talán emlékszik az időnyerő gépre, amit Hermione kapott Dumbledore-tól, hogy egy időben több iskolai órán is résztvehessen. Bár az időnyerű gépet nem tudtam feltalálni, de mégis van egy mód, amivel szükség esetén időt lehet nyerni.  Ezek a párhuzamosan végezhető tevékenységek.  Lehet például vasalás közben filmet nézni, főzés közben lellenőrizni a gyerek házi feladatát, autóban vezetés közben elintézni a telefonhívásokat és még sorolhatnám.  Ez egy jó módszer, csak annyi volt vele a problémám, hogy így egyik tevékenységben sem vagyok ott igazán, nem tudom teljességgel megélni azt, amit éppen csinálok, de hát nem lehet minden módszer tökéletes.

S térjünk még vissza egy kicsit a Prédikátor könyvéhez is, s az abban foglalt gondolathoz.

Először is mindenkinek ugyanannyi ideje van, tehát az idő az a talán egyetlen erőforrás, amiből mindenkinek egyenlő mennyiség jutott. Így már csak az a kérdés, hogy ki hogyan osztja el. S itt jön a Prédikátor. Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Vagyis, amit szeretnél megtenni, arra találni fogsz időt, de nem szabad rágörcsölni, hiszen minden tevékenységnek megvan a rendelt ideje.

S hogy egy példával is megerősítsem, hogy ezek a módszerek működnek, elmesélem, hogyan készült ez a cikk. A cikk megírása tekinthető lenne kötelességnek is, de én szeretek írni, tehát ez nekem szórakozás. Autóvezetés közben, egy-egy unalmas megbeszélésen gondolkodtam miről is szóljon a cikk. Ha sorban álltam valahol mindig lejegyeztem a telefonomba egy-két gondolatot. Amikor már kész volt egy része, azt e-mailen saját magamnak elküldtem, így bárhol, ahol adódott egy kis idő, elolvastam, hogy ellenőrizzem. S az eredményt most olvashatjátok, én meg közben jól szórakoztam.

Egy hozzászólás már van

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Menü bezárása