Igaz, hogy a boldogságra való hajlamunk ugyan nagy részben genetikailag meghatározott és a nevelés is jelentős szerepet játszik benne, de azért marad terünk arra is, hogy valamit kifőzzünk a psziché boszorkánykonyhájában arra, hogy hogyan lehetünk boldogabbak. Valójában praktikák nélkül is lehetnénk, de barátnőm férje szokta mondani a barátnőmnek:
“Drágám, ha Neked nincs problémád, akkor az a problémád, hogy az nem lehet, hogy semmi problémád nincs!”
Mi nők sajnos tényleg hajlamosak vagyunk túlaggódni az életünket és így nem marad időnk boldognak lenni. Nyűgösek vagyunk, türelmetlenek, szorongunk, sokszor aggodalmaskodunk azon is, amin nem kellene. Ez nem boldogtalanságot jelent, csak a boldogság hiányát. Ezért van hát szükségünk egy boldogságtervre. Tudnunk kell azt is, hogy mindenki más, így mindenkinek saját terve kell, hogy legyen. Nincsen kész recept, amit megfőzünk s máris magunkévá tehetjük a jól kifőzött boldogságunkat.
Ha valamit szeretnénk megvalósítani első lépésként terveket szoktunk alkotni. Ebben az esetben sem kell másképp tennünk. Boldogságtervet kell kovácsolnunk saját magunknak. Van kis- és nagy boldogságterv.
A nagy boldogságterv hosszú távra szól és magában foglalja az életről, családról, emberi kapcsolatokról, munkáról, szabadidőről szóló elképzeléseinket és annak megvalósítását. A kis boldogságterv csak egy napra szól és változó éppen mire fókuszálunk benne.
Kezdjük hát a Nagy Boldogságtervvel. Az első lépés, hogy azonosítsunk 5-10 fontos területet az életünkben, amiben nem érezzük magunkat elégedettnek s szeretnénk ha javítani tudnánk rajta. Lehet ez a férjünkkel, feleségünkkel, gyerekeinkkel való kapcsolatunk, otthonunk, munkánk, szabadidő, testmozgás, hobbi. Valójában bármi. Amiket felsoroltam ezek szoktak a leggyakrabban felmerülni.
Ha meghatároztuk a fókuszterületeket, azonosítani kell a problémákat. Például türelmetlenek vagyunk a gyermekünkkel, kevés közös programunk van a párunkkal, már régóta ugyanazt a rutinmunkát végezzük, sok a lim-lom a lakásunkban, nem strukturált a szabadidőnk, nincs időnk a hobbinkra és így tovább.
Ha területenként megtaláltuk a főbb problémáinkat, sorba kell rakni a területeket. Melyik a számunkra legfontosabb, hol vannak a legnagyobb problémák. Nem lehet párhuzamosan minden területen elkezdeni egyszerre a gyakorlatozást, lépésről lépésre, területről területre kell haladnunk.
Adjunk időt minden területnek minimum egy, de ha szükséges akár két vagy több hónapot is. Gyors változásokat nehéz elérni, de azért lehet egyes területeken egy-egy alacsonyan lógó gyümölcs, amit csak le kell szakítani. A fókuszterületek és problémák rendszerezése a gyors változások felfedezését is segíti.
A váza, szerkezete már megvan a boldogságtervnek, már “csak” tartalommal kell feltölteni. Ez egy kicsit nehezebb lesz, mert ehhez először önvizsgálatot kell tartanunk. Azt már tudjuk milyen gondokkal küzdünk, de azt még meg kell vizsgálnunk, mire vagyunk képesek, hogy javítsunk ezeken. Nagy igazság van abban a mondásban, hogy
“Azt el tudod dönteni, hogy mit csinálsz, de azt nem, hogy mit szeretnél csinálni!”
Mindenképpen egy kicsit meg kell majd erőszakolnunk magunkat, amikor boldogságunk érdekében a rutinunkon változtatni szeretnénk, de sokkal nehezebb lenne, ha csupa olyan dolgot csinálnánk, amit nem szeretünk, csak azért, mert másoknak az bevált vagy szakértők azt javasolják vagy éppen trendi.
Én is nagyon szeretnék Arisztotelészt olvasni, mert az biztos nagyon elegáns dolog, de nem tudok. Alkalmatlan vagyok rá. Két mondat után unom. S most bevallom Nektek a Száz év magányt is képtelen vagyok elolvasni, pedig azt minden neves ember említi a kedvencek között. Én a tizenhatodik oldalon elveszek a nevekben, nem tudom, ki kicsoda. Kész. Itt mindig feladom, pedig már legalább ötször elkezdtem. Aztán rájöttem, hogy ha valamit ennyire kell erőszakolni, akkor azt nekem nem kell csinálni. Azt kell olvasni, ami nekem szórakoztató. Például Thackerayt, Edgar Ellen Poe-t, Jung-ot, Agatha Christie-t vagy akár a Harry Pottert.
A lényeg, hogy a tartalom tehát olyan tevékenységekről szóljon, ami számunkra megfelelő és nem kell erőszakot tenni magunkon, hogy végre tudjuk hajtani.
Mondok példát tartalomra is. Próbálok semlegest választani, nem szeretnék most belemenni például a párkapcsolat javításába, mert arra legalább egy könyv kell. Bár priorizáltunk, de azért én azt javaslom az első hónapban ne a legfontosabb területtel kezdjünk, hanem egy egyszerűbbel, s azon lehet gyakorolni. Legyen ez most példánkban a lakásrendberakás. Lakásunkban nagyon sok nosztalgiából megtartott kacat, felesleges tárgy, kinőtt ruha, nem használt játék, lejárt élelmiszer, gyógyszer és a csuda tudja még mi minden van. Súlyos problémát nem okoz, de amikor keresek valamit ezeken a barikádokon túl kell jutnom. Természetesen felbosszant és mindig kíméletlenül szidom magam, hogy miért nem szabadulok már meg ezektől. Tehát itt egy probléma, láthatóan nem arról van szó, hogy én ettől boldogtalan lennék, csak bosszúságot okoz, elrontja a kedvem. Első hónap terve tehát: Gardróbválogatás, kamratakarítás, használt játék elimináció, a felszabadult helyek felhasználása! 🙂
Tartalom megvan, most jön a végrehajtás. Jól gondoljátok, hogy ez a legnehezebb rész, de ezen is lehet könnyíteni és szórakoztatóvá tenni. Például Gardróbválogatás. Először is kell főzni egy hatalmas fazék kaját, sütni valami gigatömegű sütit, aztán meghívni a barátnőket.
Majd Ők megmondják egyáltalán valaha is jól állt-e az a piros ujjatlan csipkés kis ruci, amit három éve vettél, a boltban úgy érezted, mindig erre vágytál aztán és 10 percig volt rajtad egy színházba indulás előtt, de megkönnyebbülésedre gyermeked összekente Túró Rudival így gyorsan levehetted és a szokásos kis feketében boldogan elmehettél. Valószínűleg kiderül, hogy sosem állt jól, viszont Kata barátnődnek tényleg jól áll és neki még gyereke sincs, aki rákenne valamit. A gardrób szépen ürül, a lányok örülnek a remek daraboknak, kaja elfogyott, a süti is lassan. A program alapvetően szórakoztató és nem mellékesen eredményes, hiszen maradt egy csomó hely, ahová –esetleg – új ruhák érkezhetnek majd! 🙂
A többi tevékenységben is meg kell próbálni valami kis csodát varázsolni. A gyerek megunt játékait a Vöröskereszthez elvinni és tudni, hogy mennyire fog valaki örülni ezeknek. A kamratakarításra most ötletem sincs mitől lehet boldogságos, de az eredmény tuti öröm és esetleg megtalálod a nagyon rég keresett diótörőt. Ami még nagyon fontos a végrehajtós hónapban, hogy kitartónak kell lenni.
Kérdezhetnétek, hogy ez így szép meg jó, de nem elég spontán. Ez igaz, de tapasztalatom szerint az egy hónapnyi odafigyelés után szép lassan spontán is működnek ezek a tevékenységek. Már nem kampány lesz, hanem életünk részévé válik. Például a gardrób átnézegetése évszakonként és mindig lesz egy-két darab, aminek örülnek majd a barátnők.
Hát ez lenne a nagy boldogságterv. Ha kell hozzá segítség, szívesen, csak szóljatok. S ha egyedül láttok neki, akkor jó szórakozást!
Addig is egy pár mondatban a kis boldogságtervről. A kis boldogságterv, amint írtam csak egy napra vonatkozik.
Pár percet kell csak szakítanunk rá reggelente, akár még az ágyban ébredés után, akár a reggeli készülődés alatt. Csak egy kis lazítás, gondolkodás és hamar kitaláljuk aznapra milyen apró örömöket szeretnénk szerezni magunknak. Itt sincs kész recept, de pár példát meg tudok osztani. Apró örömöt jelent, ha aznapra kiválasztod azt a parfümöt amihez hangulatod van vagy akár a ruhát, amit aznap szeretnél felvenni. Ne legyen a ruhaválasztás sem rutinművelet, jelentsen valamit. Másik örömforrás, hogy kiválaszthatsz egy könyvet, amit aznap magaddal viszel és ha van egy kis időd, sorbanállás közben például, egy-két oldalt elolvashatsz belőle.
Biztos vagyok benne, hogy Ti is tudtok találni pár ilyen boldogságmorzsát, legyen az akár egy jó zene, amit meghallgattok vagy elsétáltok abba a parkba, amit már régóta terveztek.
A lényeg, hogy az aznapi hangulat határozza meg s ne legyen rutin vagy kötelesség. Örömöt jelent megélni, segít a nap többi megszokott, kötelező tevékenységeinek elvégzésében és még a nap végén is jó lesz rá visszagondolni.
