Mi az a pszichés entrópia? 

A pszichés vagy lelki entrópia nem más, mint a pszichikai rendetlenség. A pszichikai rendetlenség azt jelenti, hogy nem mi irányítjuk a gondolatainkat, hanem mindenféle gondolatdarabkák törnek be a tudatunkba, amik erre-arra sodorják a figyelmünket. Sajnos ráadásul ezek a gondolatfoszlányok leggyakrabban úgynevezett negatív gondolatok. Mindenkinek vannak rossz gondolatai. Nekünk, a szüleinknek, a házastársunknak, a szomszédnak, legfeljebb sosem beszélünk róla. Mindenkinek megfordul a fejében néha, hogy „kövér vagyok“, „ezt nem tudom megcsinálni“, „én nem vagyok ehhez elég okos“, „nem kellek senkinek“ stb. 

Többnyire ezek a bennünk keletkező gondolatok önbizalomhiányból fakadnak és semmilyen valóságalapjuk sincs. Sok esetben hajlamosak vagyunk magunkat, tulajdonságainkat és képességeinket szigorúbb szemmel nézni, mint másokét. De ezek a gondolatok normálisak, mindenkinek a fejében felbukkannak időnként. 

A baj akkor van, amikor ezek a negatív gondolatok egyre gyakrabban törnek be a gondolkodásunkba, állandósulnak a fejünkben és elkezdünk hinni nekik. Egy idő után már tényleg csúnyának, butának és tehetségtelennek érezzük magunkat, azonosulunk a gondolattal. Ezért nem szabad hagyni, hogy a pszichés entrópia eluralkodjon a tudatunkon, amikor “magunkban vagyunk”.

Sokkal jobb elfoglaltság a tudatunknak, ha álmodozni kezdünk. Az álmodozás – ellentétben a pszichés entrópiára jellemző negativitással – kifejezetten pozitív. Nem sok embert ismerek, aki arról álmodozik, hogy rossz dolgok következzenek be. “Holnaptól még butább/kövérebb stb. szeretnék lenni!” Ilyen ábrándozásról nem nagyon hallottam még. 

Az álmodozás pont arról szól, hogy hogyan éreznénk magunkat jobban, milyen élethelyzetre, tulajdonságra vágyunk, amit szeretnénk elérni. 

S az ábrándozás lehet mesebeli is akár. Nem tompítják korlátok, kiszakadhatunk a mindennapokból, akár csak egy pár percre is és elkezdünk tervezni egy másfajta világot magunknak. Ami aztán vagy megvalósul, vagy nem, részben, egészben, rajtunk és a körülményeken múlik. Nem is az a lényeg, mennyi valósul meg, hiszen van olyan, hogy egyik nap még ezt álmodjuk magunknak másik nap meg azt. A lényeg magán a képzeleti tevékenységen van, ami egy pozitív lélekállapotot hoz létre, szemben a pszichés entrópia által létrehozott negatív lelki állapottal. 

A pozitív hatás nem függ attól, hogy csak felületes kis “gondolatbolyongások” vagy komoly “vágymodellezés” folyik, bármilyen szintű, nagyságú, kontrolláltságú a “merengés” jó hatással lesz a lelkünkre.