Gyerekkoromban boldog voltam. Önfeledten, maszatosan, sebekkel tarkítva, száraz kiflit rágcsálva. Fel sem tűnt, észre sem vettem, nem akartam az lenni, mégis az voltam. Nem rágódtam a dolgokon, nem analizáltam magam, a szüleim, a barátaim, az életem. Nem akartam megfelelni senkinek, még magamnak sem. Csak léteztem, beleszőttem magam az univerzum szövetébe,…
Ha azt szeretném érezni, hogy jó helyen vagyok, akkor elkezdek csinálni valamit, amiről azt gondolom létrehoz valamit. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Elég ha hazahozom a piacról a gondosan kiválogatott árukat. Letörlöm a párkányt, a tálat odateszem rá, az árnyékba, hogy ne barnuljon túl gyorsan a barack, feszes maradjon, mint…
Könnyed lebegés, a földről felemelő érzés. Kívül színes, belül tágas, levegős. Nem érint az utca pora, eldobott szemét mocska. Fentről szemlélem a nyüzsgést, nagy léptekkel menést, óvatos botorkálást, táncos léptekkel haladást. Elszakadok, szárnyalok, talán visszajönni sem akarok. Madarak repülnek el mellettem, kicselezem a csőrüket, nehogy kipukkasszanak. Aztán felhők vesznek körül,…
Ő, aki olyan kitartó volt, sokáig kereste a tökéleteset. Webshopok százaiban kutatott. Meglátogatta az összes boltot, amit az ismerősök ajánlottak. Ha külföldre utazott, ott is bekukkantott minden üzletbe, ahol kapható volt. A legígéretesebbeket meg is vette azonnal. Több száz illúziót vásárolt az évek alatt.Voltak, amik törékenyek voltak és a szeme…
Szemtől szembe állunk, a levegőben lóg a súlyos csönd. Bennünk pengeéles ki nem mondott jégcsap szavak gyülekeznek, hézagmentesen töltik fel soraikat. Lelkünkben megfeszült a húr, s mint felajzott íj vár a harcra. A dráma növekedni kezd, az égig szeretne érni, a felhőket veszi célba. Körülöttünk különös láthatatlan szikrák pattognak az…
Suhanó szoknyák, libbenő szalagok, kristálycsillárok fényét visszaragyogó drágakövek követik egy valcer édes dallamát. Nézem a bált, nézem a nőket, csodás ruháikban, a férfiakat egyenes derékkal, tartják egymást, átkarolva, suhannak a padlón.A tánc, a tánc. Csak szépen lassan forgunk egymás körül, mindig egy picit közelebb. A szemünkkel tartjuk egymást. Lassú tánc,…
Vajúdott még a vihar, kisebb-nagyobb villámokat szórva. Hol itt, hol ott villantak bele a reggel csendjébe. Egyik vakítóan lángolt a lassan teljesen elfeketedő ég előtt, másik csak finom narancsos tekergéssel jelezte jöttét a hatalmas fenyők mögött. Aztán egy pillanatra minden elcsendesedett, mintha megállt volna az idő, s a levegő nem…
Ha Újév, akkor fogadalom. Nem fogadom meg, hogy mit nem fogok tenni ebben az évben, s azt sem mit fogok tenni. Nincs akkora ereje ennek a napnak, nem hordozza az év háromszázhatvanöt napjának magvát, nem sarjadhat ebből az erőm. Bár nagyon nagy a kísértés, hogy megtervezzek előre mindent január másodikától,…
Most nem éjfélkor, hanem két órával előtte. Hallgatom a templom csendjét, a padban ülök, csukott szemmel a gyertyák fényét keresem belül. Nem a pislákolást, hanem a lobogást. Ha kinyitom a szemem csak egy-két valódi láng táncol előttem, a templomot ma már pár kapcsolóval fel lehet fényesíteni. A gyertya csak forma,…
Vele álmodtam. A kitudjaholvan valóságban theta hullámokon utaztunk együtt. Kértem és elhozta nekem Sandman, az álmok ember alakú Istene. Puha, aranyló álomport fújt rám, tele lett vele a szemem és a szám. Tüsszögtem kicsit, de a szemem lassan lecsukódott és már merültem is egy másik dimenzióba, egy másik valóságba.Agyam a…
