Azt gondoljátok, hogy a fáradtság csak egy állapot? Nem. Fáradtság nem csak egy állapot, hanem egy külön személyiség, aki úgy döntött a mai naptól beköltözik a testembe, és most ott heverészik, mint egy lusta unokatestvér a kertben. A második kávé sem űzte ki a kócos hajú, gyűrött ruhás alteregóm, aki társam lett a testemben. De nem hagytam magam, elcibáltam magammal futni, húztam magam után, mint egy régi szatyrot, amibe valaki köveket pakolt. Hátha ettől megrémül és nem lesz szükség ördögűzésre, hogy kimeneküljön belőlem. De nem adta fel, a futás után a nap és vele együtt Fáradtság is rohant tovább velem, mint egy rossz vígjátékban. Míting a munkahelyen, az indiai csávó, mintha a pokolból lopta volna a végtelen PowerPoint prezentációt. Elfelejtett, megválaszolatlan levelek, “soha nem érdekelt” témák.  Ebédidőben a sarki pékségben próbáltam levegőt és egy mogyoróvajas szendvicset venni, de a főnököm pont akkor hívott és Fáradtság  közben a szendvicset a táskámba dobta,  ami azonnal szétnyílt és  egyenesen a határidőnaplómra kenődött. A Délután együtt röhögött rajtam Fáradtsággal, amikor a lapokról lenyalt mogyoróvajat használva üzemanyagnak, már csak a túlélésért könyörögtem a Lidl-es sorban a Teremtő Atyához. Este megpróbáltam társalgást kezdeményezni Fáradtsággal, hátha valahogy meg tudnánk egyezni a társbérlet szabályaiban. Lehetséges alternatívákat soroltam: Részleges bennem-tartózkodás esti órákban vagy esetleg szombat délelőtt, de Fáradtság nem értette mi bajom, hiszen ő csak jót akar, természeténél fogva csak pihenésre vágyik. Annyira meggyőző volt, hogy bevágtam a laptopomat, a mobilomat, a határidőnaplómat a táskám legaljára, ahonnan még gondosan letakarítottam a mogyoróvajat, majd elnyúltam ruhában, lábamat felrakva és átengedtem a teljes testemet Fáradtságnak, én pedig testetlenül átlebbentem egy álomba.