Táncolnak az ujjaik, a fejük és testük minden porcikája, még a szemük is. Jó és rossz harcáról szólnak, egyetlen szó nélkül, csak a testük és annak minden része mozog, mégis értjük. Figyelem, ahogyan az ujjperceiket mozdítják, finoman hangolva a távolságot, a mozdulat sebességét. Nem egyformán mozognak az ujjaik. Miközben a…
Próbáljuk elképzelni a végtelenséget, amikor nem kezdődik valami valahol és valamikor és nem is végződik semmikor és sehol. Nem könnyű, hiszen emberi létezésünkben mindennek van kezdete és vége. Elkezdünk egy napot, egy iskolát, írni egy cikket és aztán befejezzük. A napot, az iskolát, a cikket. Kisebb vagy nagyobb történések, de…
Könnyed lebegés, a földről felemelő érzés. Kívül színes, belül tágas, levegős. Nem érint az utca pora, eldobott szemét mocska. Fentről szemlélem a nyüzsgést, nagy léptekkel menést, óvatos botorkálást, táncos léptekkel haladást. Elszakadok, szárnyalok, talán visszajönni sem akarok. Madarak repülnek el mellettem, kicselezem a csőrüket, nehogy kipukkasszanak. Aztán felhők vesznek körül,…
Álmodtam tegnap éjjel. Ott volt velem. Olyan volt a csókja, mint az olvadó vaj és az ölelése is olyan puha volt, mintha egy meleg takaró venne körbe vagy egy habos felhő emelne magasra. Alig értettem, amit suttog, úgy hangzott, mint a nevem, csak egészen picire összehajtogatva. Messziről hajolt le hozzám,…
Hogy van az, hogy egy-egy szép, boldog, tartalmas pillanat, perc, óra elég értelmet tud adni az életemnek és elég erőt a lelkemnek? Mint egy akkumulátorból feltöltődöm és teszem a dolgom, szívből, lélekből. Ezekkel a röpke örömfoszlányokkal befoltozom a jelent, amikor a múlt bánata újra és újra kiszakítja életem szövetét. Néha…
Ő, aki olyan kitartó volt, sokáig kereste a tökéleteset. Webshopok százaiban kutatott. Meglátogatta az összes boltot, amit az ismerősök ajánlottak. Ha külföldre utazott, ott is bekukkantott minden üzletbe, ahol kapható volt. A legígéretesebbeket meg is vette azonnal. Több száz illúziót vásárolt az évek alatt.Voltak, amik törékenyek voltak és a szeme…
Életed peremére szorulva billegek egy deszkán, kitartóan egyensúlyozva a szakadék, a mélységben rohanó mindennapok felett. Keresem a fogódzkodókat, hogy egyik pallóról a másikra léphessek és hozzád közelebb érhessek. Van, amikor a deszkák helyett lengőhíd fogad, eső- és könnyáztatta sodronyát markolva, imbolyogva, de bátran akár át is szaladhatok rajta, a túloldalra…
Mintha szárnya nőtt volna, úgy repült el a nap. Csak az esti derengést hagyta hátra, csipkét rajzolva a teraszajtóra. Kigyulladtak a színes kis lampionok, miután egész nap magukba szívták a napfényt és eltárolták éjszakára a napelembe. Mindennek kicsit tompább lett a színe, a virágok is belesápadtak lassan az éjszakába. Eltűntek…
Mindig mondtad, hogy itt lakik valahol, hogy kerüljem el messzire, ha nem akarom, hogy elemésszen. Bevallom, nem hittem neked és nem is figyeltem. S most megtörtént, tegnapelőtt találkoztam vele. Cinizmus, így mutatkozott be.Nem volt teljesen igazad, nem a környéken él és nem is túl fiatal. Évszázadok, sőt évezredek óta itt…
Egyik kőről a másikra lépked. Könnyedén táncol a vizek felett, az állandóan mozgásban lévő hullámzó tengeren. Nem is néz le, lehunyt szemmel, befelé figyel. Hallgat a megérzéseire, lelkéből jövő szavak rezdülésére. Ő maga a költészet, a megtestesült képzelet. Ő a Kelyhek Királynője, a Költészet Angyala, a Múzsa vagy Szaraszvati maga.…
