Ülök a szellőhűvös teraszon egy novellát írok és ahogy szaporodnak a sorok, megidéződnek a gyerekkori nyarak, a hajdanvolt-mamárseholsincs kezek puha érintése, a készülő rétes illata, a kedves hang, ahogyan már sosem fog elhangzani a nevem ebben az életben. Emlékek bújnak elő és körbe fognak, elandalítanak. Mindannyian dédelgetünk megismételhetetlen perceket. Őrzünk…
Ott ül velem szemben és egyetlen szót sem szól. Arra kér beszéljek hozzá. Szépen formált szavakat, mondatokat kér. Csak lehunyt szemmel hallgatni szeretne, mondja, hogy elringassam és nyugalomra leljen benn. Amikor én beszélek hozzá, elhallgatnak az őbenne lévő szavak, amelyek bántják és szétmállasztják a lelkét belül. Sosem mondja ki őket,…
Az önbizalom egy kicsit olyan, mint a jó idő. Nagyon várjuk, hogy jöjjön már végre. Aztán kisüt a nap, örülünk neki, de legközelebb már csak az tűnik fel, hogy megint jönnek a felhők és már megint nincs jó idő. Az önbizalommal is így vagyunk valahogy. Ha úgy érezzük végre megjött…
Egy dologban tökéletesen biztos vagyok ebben a világban. Mindenki boldog akar lenni. S ha megkérdezném őket, hogy mitől lennének boldogok, akkor vagy egy nagyon általános dolgot válaszolnának: “Legyen rendben az életem” vagy pár általános dolgot sorolnának fel: “párkapcsolat, család, munka, anyagi biztonság, egészség stb. “. Elgondolkodtam és sok kérdés merült…
