„A megfelelő történet a megfelelő időben olyan, mint a nyíl, mely szíven üt. Képes megtalálni és megragadni az olvasóban (vagy a hallgatóban) rejtőző dolgokat, a titkos sérelmet, vagy dühöt, vagy a várakozó, fájdalmasan felszínre kívánkozó szükségletet.” – mondta Bruce Colville, a biblioterápiával foglalkozó egyik írásában.

Mi is az a biblioterápia?

Az első félreértés az szokott lenni, hogy a biblioterápia a Bibliával foglalkozik, de nem. Kicsit szocioterápia, kicsit művészetterápia.  

A központi eleme az olvasás, illetve az írás.

Miben más ez az önsegítő könyvek olvasásánál vagy a szimpla olvasásnál? A biblioterápiát nem önmagában, hanem kiegészítő módszerként használjuk a segítő, fejlesztő munkában és pszichológiai problémák kezelésében, illetve megelőzésében.  A terápiás célú olvasás alapja hagyományosan sokféle szöveg, olvasmány lehet, mégis a szépirodalmi művek alkalmazása a legelterjedtebb. Napjainkban unortodox módon nemcsak könyveket használunk eszközként. A klasszikus szépirodalmi szövegeken túl, ami lehet vers, novella, regény, használhatunk más fiktív anyagokat, például dalszövegek, mesék, mitológia, különböző kultúrák tanító történetei, vagy akár filmek, filmrészletek. Lehetnek nem fiktív anyagok is, például dokumentumfilmek, levelek, szakkönyvek, naplók, blogok. A lényeg, hogy a mű, mint mentálhigiénés eszköz jelenjen meg és a terapeuta és a kliens közötti beszélgetés alapját adja.

A pszichológus célja, hogy a könyvek és egyéb dokumentumok elolvasásával és átbeszélésével befolyásolja, áthangolja az olvasó attitűdjeit, viselkedésmódját, és pozitív irányú fejlődéshez, változáshoz segítse a terápia résztvevőjét.

Az, hogy az emberek történeteket mesélnek egymásnak talán az egyik legősibb tevékenység a beszéd kialakulása óta. S az is ismert, hogy az egymásnak elmondott történetek befolyásolják a másik személyiségének fejlődését, attitűdjét, viselkedését. A hagyományos hindu orvoslásban például gyakran alkalmazták a mesék és azok átgondolásának gyógyító erejét.

Az első jegyzett „biblioterapeuta” a római pszichológus, Soranus volt, aki mániás és depressziós betegeit drámákkal kezelte, bár a módszert sokáig nem alkalmazták biblioterápia néven, mivel csak a XIX. században fogadták el, hogy a beteg nem csak egy organizáció, de test és lélek egysége és egyre többen használták az olvasást kiegészítő terápiaként. Először zárt osztályokon, pszichiátriai intézetekben, majd átmeneti- és gyermek- és idősotthonokban alkalmazták.

A biblioterápia további lehetősége, hogy nemcsak az olvasást, hanem a terápiás írást is ebbe a módszertani keretbe emelje.

Ezért kétféle módszert különböztetünk meg, a receptív- és az aktív bibllioterápiát, amelyet külön-külön, de együtt is alkalmazhatunk.

Receptív biblioterápia, vagyis a terápiás olvasás során egy meghatározott szöveg kerül feldolgozásra. A szöveg elolvasása után a terápiás foglalkozáson részt vevő egyének vagy egyéni terápiában a kliens megosztja a terapeutával a szöveg olvasása közben felmerülő érzéseiket, gondolataikat, a szöveg üzenetéhez fűződő véleményét, valamint személyes élményeit, emlékeit a téma kapcsán. Átbeszélhetők az olvasás révén keletkezett asszociációk és tovább fűzhető a téma bármely irányban.

Aktív biblioterápia, vagyis a terápiás írás során a terápiában részvevő hoz létre szöveget egy téma kapcsán. Az alkotás történhet versírás, fikciós írás vagy önéletírás formájában, naplóírásként, történetek befejezéseként vagy hiányos szöveg kiegészítése által. Ezt a formát az angol szakirodalom creative writing / expressive writing néven említi.

Hogyan hat a biblioterápia receptív módszere?

Az könyvekről általánosan elmondható, hogy tájékozottabbá tesznek minket, az olvasóikat. Nem szükséges, hogy szakkönyveket olvassunk, még egy regényből is szerezhetünk új információkat. Ez azonban csak az egyik, bár kétségkívül fontos előnye az olvasásnak.

Nézzük meg mi is történik az agyunkban olvasás közben!

Mikor belemerülünk egy izgalmas könyvbe, nem csak olvassuk azt, hanem képzeleti tevékenységünk révén a cselekményt, a karaktereket, helyszíneket megjelenítjük az elménkben. Így neurológiai szinten is átéljük a könyvbéli történéseket, érzéseket, ezzel fejlesztjük az érzelmi intelligenciánkat. Ahogyan olvassuk a történetet, a szavak segítségével más és más karakter szemszögéből láthatjuk a dolgokat, próbáljuk megérteni mit miért gondol és csinál. Ezzel a spontán történő átéléssel növekszik az empátiás készségünk is. Ezen kívül, a könyvből érkező információk, mint minden külső inger esetén, a saját elménk szűrőjén érkezik meg hozzánk. Az olvasottakhoz automatikusan hozzákapcsolódik a saját előzetes tudásunk, érzéseink, belső élményvilágunk, pszichés folyamataink. S ezáltal mintha egy magunk teremtette világban léteznénk az olvasás idejére. Megtapasztalhatjuk, hogyan reagáljuk le a történéseket, milyen érzéseket indít el bennünk, milyen lelki folyamatok zajlanak le bennünk. Ezáltal növekszik az önreflexiós képességünk is.

Új információk megszerzése, érzelmi intelligencia növekedése, empátiás készség javulása, önreflexió. Mennyi mindent adhat az olvasás! Ne csodálkozzunk, ha a legsikeresebb üzletemberek – Bill Gates-től Warren Buffett-tig a napi szintű rendszeres olvasást tartják a legjobb önfejlesztésnek.

Hogyan hat a biblioterápia aktív módszere?

Az aktív módszer, vagyis az írás gyógyító hatása szintén régóta közismert tény.

A testi-lelki egészségi állapotunkat nagymértékben befolyásolja az érzelmeink elfojtása, a traumáink eltitkolása. Az, hogy nem tudunk, nem merünk beszélni a negatív élményeinkről, még jobban elmélyíti a problémát, aláássa az önbizalmunkat, a lelkünket. A ki nem mondható a történeteket, visszük magunkkal egész életünkön keresztül, mint egy nehéz terhet.

Nem csak amiatt nem beszélünk érzelmeinkről, traumáinkról mert nem merünk, de sok esetben nem is tudjuk jól megfogalmazni, szavakkal kifejezni.

A pszichológiai konzultáció, terápia, tanácsadás során sokszor találkozunk azzal a problémával, hogy a kliens nehezen tudja elmondani a belső világában tapasztalható pozitív vagy negatív élményeit. Ezeknek a klienseknek nagy segítség lehet a terápiás írás.

Mit lehet írni gyógyító írásként? Valójában bármit, a fontos, hogy ne, mint irodalmi műre tekintsünk, mert akkor teljesítménykényszer lesz rajtunk, hanem spontán mdon válasszunk formát és írjunk ki mindent, ami foglalkoztat bennünket.

Az írást meg is mutathatjuk bárkinek, ha ezt szeretnénk, de nem szükséges, még a terapeutának sem megmutatni, ha nem szeretnénk. Ha számítógépbe írtuk kitörölhetjük, ha papirosra, elégethetjük.

Az érzelemkifejező írás lényege: teljesen őszinték, és nyíltak lehetünk magunkkal.

Nem kell feltétlenül traumáról, negatív élményről írni. Leírhatjuk a terveinket, lehetőségeinket is. Ez a típusú tartalom nagyon hasznos tud lenni például döntési helyzetben.

Terápiában nagyon szeretjük például a levélírás módszerét. Írhatunk levelet másnak, magunknak, saját magunk fiatalabb énjének, idősebb énjének, az ideális énünknek stb.

Szintén kedvelt tartalom a meseírás, egy elkezdett történet befejezése is.

A terápiás írás azon kívül, hogy segíti a gyógyulást, változást, természetesen a kreativitást is fejleszti.

Természetesen, ha valaki nem jár terápiába az olvasás, írás önmagában is nagyon sok pozitív hatással van a testi-lelki jólétünkre. Mindenkinek ajánlom, hogy naponta olvasson, írjon.

Fontos kiemelni, hogy bár kiváló önsegítő eszköz, de az olvasás, írás nem helyettesíti a szakembert. 

„Mindig legyen két jó könyv kezedügyében: ezt írd, azt olvasd.”

–  Fodor Ákos –  

Felhasznált irodalom:

Pennebaker, James W.: Gyógyító írás. Budapest: Kulcslyuk Kiadó, 2018.